Nem csak azért sírok, mert jaj de jó hogy írok, hanem azért is, mert PERSZE, HOGY AKKOR, AMIKOR MEGINT KEZDŐDIK A SULI. :'DDDDDDD Egész nyáron semmi, de SEMMI, és MOST! Mörfi, köszi szépen. Köszönöm. Mindegy, legyünk optimisták, legalább végre újra írok. XDD És egyébként végre visszatért az az érzés, mint pl. a Let me love you ficimnél, amit nagyon szerettem írni, és az olvasók is nagyon szerették. Remélem nem alszik ki a tűz. és jó dolog fog kisülni belőle *-*

Nem is tudom mi a frászért nem néztem eddig ilyeneket, pedig olyan kis szívmelengetőek. Most épp a Boy's Love sorozatokról/filmekről beszélek, amikből jófajta nem sok van, de ami van, az beszippant, nemereszt, és édes mézes-mázas Lindt csokival vonja be a szívecskédet. Óh, igen, az a jó kis érzés, amikor órákig csak egy sorozatot nézel, mert olyan jólesik a lelkednek, és ha ez a folyamat több napig tart, és valami dolgod van épp, akkor aközben is csak azon jár az agyad, hogy mikor térhetsz vissza a te kis drágáidhoz. És amikor vége van... (és főleg, ha kiderül, hogy NEM lesz 2. évad!!!!!!dfslkdjfds) Ez történt velem is pár napja... méghozzá az Addicted c. websorozattal.

Srácok, aki szereti a Yaoit, annak ezt nem szabad kihagyni. Olyan kivételes ázsiai sorozatok közé tartozik ahol rendesen lehet követni a szálakat, rendesen felépül egy kapcsolat, erős karakterek vannak, baromira de nagyon-nagyon jó a színészi teljesítmény, izgi, és a szexiséget PONT a legjobb szinten mutatja. *-* (már ha a hülye kínai nemtommilyen médiavédő hülyeségek nem vágatják ki a legjobb jeleneteket, skdjfslkdjfls, na jó, ha bővebben kíváncsi vagy, inkább olvasd tovább a cikket!)

Kaptam Minarutól, a Mee culture nevű kis aranyos blogról (aki egyben cserém is) egy nagyon szuper kihívást, amelynek nem tudom ki volt az értelmi szerzője, de áldja a sors érte! A lényeg, hogy a kihívottnak választania kell egy bejegyzést bármilyen blogról, amire reagálnia kell (nincs meg szabva hány mondat és hogyan, ez is nagyon jó benne), valamint a kihívó blogjáról is. Aztán pedig tetszőleges számú bloggert meghívni a játékba. Hát nem csodálatos ez?! Végre nem az EGO van a központban, azaz hogy válaszolj 100 db. "mi a kedvenc színed? Mi a kiskutyád neve? Mi a legégőbb emléked? (hisz ez úgyis mindenkire tartozik!)" jellegű kérdésekkel van tele, amire gyakorlatilag szinte senki sem kíváncsi, kivéve a nagyonfamous nagyon cool soklátogatós blogok szerzőit. Persze én anno elfogadtam egy ilyen kihívást is, bár tudtam hogy nem igazán fogják elolvasni túl sokan a válaszokat, de mégis aranyos gesztus volt.

Na, akkor most nézzük én kit választottam, mit választottam és mit válaszoltam ^^

(FRISSÍTVE, VÉGRE VANNAK KIHÍVOTTJAIM IS!)