Nem csak az írásnak de minden kitűnő, helyét megálló, eredeti, magávalragadó remekműnek a feltétele, akár legyen szó zenéről, festészetről, egy projektről, esetünkben egy történetről. Legalábbis szerintem. És úgy jön általában, mint derült égből villámcsapás. Ez bizony az Ihlet.
Vajon mi ez és honnan jön? Lehet erőltetni vagy sem? A saját véleményem és tapasztalatom szeretném rövden, tömören leírni, és lehetőség szerint eszmecserét tartani más írókkal erről a témáról.
 

Először is bocsika, hogy két hétre eltűntem (bár van egy olyan sejtésem hogy nem sokmindenkinek hiányoztam x'D), most itt vagyok, van egy kis szabadidőm írkálni. Ma lehet hogy két bejegyzést is csinálok, az egyik ez lenne. Csak rövid válaszreakció az újdonsült NCT bandáról. A 7th sense c. szám volt az első amit megnéztem. Első gondolataim: gyengus szám, de attól még talán a klip lehet jó. A srácok helyesek, hát persze mint mindig. Jól táncolnak, mint mindig. De a szám, ahogy egyre tovább hallgattam, az jutott eszembe hogy egyszerűen csak... ÓCCSÓ... de kegyetlenül :c Egy fülbemászó dallam, vagy ritmus, vagy groove, vagy bármi nincs benne amitől megfogna, megmaradna bennem. A felénél majdnem elaludtam, és megmondom őszintén a klipen is. Ez a szám olyan szörnyű lett, hogy még egy jó koreográfiát se lehet kitalálni rá. ... *sóhaj* Ez nem jött be SM. Nálam nem. További minimális mennyiségű papolásért katt a Továbbra~
 

Szóóval az SM is bejelentette, hogy Kai és f(x) Krystal járnak. Én bármikor meghallok egy ilyen hírt, általában örülök, hogy legalább néhány idolnak megadatik egy kis öröm, vagy valami, és remélem megmaradnak egymásnak és nem lesznek sok idióta fangörl áldozatai... de most.. nem tudom uralni a TaeKai érzéseimet! Ah gyerekek XD ~ Mentsetek meg!
Jóóóó kb. 0,00000001% esély volt arra hogy Taemin meg Kai között bármi is legyen, de akkor is ők voltak eddig szerintem a legreálisabb "ship", akivel találkoztam. Már csak a közeli barátságuk miatt és a Dispatch-es cucc miatt is. Aaz is elég durva volt szerintem, hogy még a menedzser is megkérdezte, járnak-e, meg az összes rádió erről beszélt egy ideig, főleg Taemint nyaggatták... :D Ilyen szerintem még nem volt férfi idolok között, legalábbis nem hallottam róla. Na de az is lehet hogy minden teljesen megrendezett volt.. az idol világban semmi sem lehetetlen. Mondjuk a barátságukról nem gondolnám soha, ilyen jól nem színészkedik senki. : D De így már szinte totál nincs esélye hogy igaz legyen a kis álmom... :c Jó, nagyon gáz, hogy ilyen hülye érzés fogott el, de kajak csalódott lettem! :DD Azt hiszem kissé betegessé vált a TaeKai shippelésem. Igazából eddig egyetlen egy idol párossal kapcsolatba sem volt bármiféle "realitás" reményem, csakis velük, és ah, de milyen jó érzés volt az a tudat, hogy végülis miért ne érezhetnének picit többet egymás iránt... TwT De ezek akkor már teljesen biztos, hogy csak egy rohadtul gay megnyilvánulásokkal teli barátságról van szó x'DDD Nem baj, tartsák csak meg jó szokásukat :D <333

A TaeKai ÖRÖK.

Nem vagyok nagy hetero fici író, elég ritka hogy erre vetemedem. (Arról, hogy miért szeretek inkább azonos neműekkel írni, az előző fanfiction-mustrámban már írtam.) De néha elég egy kép is ahhoz, hogy szinte egy komplett történet megjelenjen a fejemben. A "Zongoralecke" c. fanfictionöm is így született - mikor megláttam Sehunnak ezt a képét, nem tudott más eszembejutni, csak az, hogy ezeknek a gyerekeknek van egy anyukája, Sehun pedig nagyon szexi lenne  tanárnak. :D
A Zongoralecke kitűnő történetecske lehet azok számára is, akik nem ismerik az idolokat, csak egy "üde" történetre vágynak. Katt a továbbra!
 

Nem vagyok túl nagy fanfiction olvasó, meg könyvolvasó sem, annak ellenére hogy írok. De azért szeretek olvasni, csak nagyon kevés olyan könyv vagy fici van, ami megfog. Szoktam is keresni, csak tudjátok, sok olyan eset van, amikor megnyitom a blogot, elolvasom az első sort, és kb. bezárom. Hogy miért, azt ebből a bejegyzésből megtudjátok. Arról lesz szó, hogy szerintem mely ficik azok, amelyek annyira lelombozóak számomra hogy szinte el se olvasom őket... és hogy szerintem mitől jó egy írós blog, vagy egy történet.
Nem tudom, van-e jogom erről írni, de ezt a blogot úgy nyitottam meg, hogy elhatároztam, semmivel kapcsolatban nem rakok lakatot a számra, úgyhogy, sry, ha valaki úgy gondolja hogy én nem vagyok olyan státuszban ami megengedné hogy ezzel kapcsolatban "okoskodjak", akkor ne olvassa el. Egyébként is, nem a szentkönyvet írom le, hanem a saját véleményemet, és mindig fenntartom azt a lehetőséget hogy egyáltalán nincs igazam.
Ebben a bejegyzésben bemutatom azokat a ficiket is, amelyeket nagyon szívesen olvastam, még többször is, és sikerült elragadniuk engem.